Tudathasítás

"… a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti." 

/Márai Sándor/

Jelentése: 

1. érzék arra, hogy tudjuk mit lehet tenni vagy mondani anélkül, hogy megbántanánk mások érzéseit; viselkedni tudás.

2. képesség eltalálni a modort, melyet valaki minden eljárásnál sikerrel alkalmazhat.

Remélem nem felejtem el minden nap elolvasni ezeket a sorokat. A szeretet lehet tapintatlan, a szeretet lehet túlzó, a szeretet lehet tolakodó, a szeretet megölheti a szeretet. Szeretni is tudni kell. 

Ha a túlzó szeretet megfelelési kényszert alakít ki a másikban, akkor a túlzás lényegében okafogyott hiszen csak engem tart szem előtt, nem kell görcsölni, mert szeret - engem!

Engem! Ennyi! Nem kell túlagyalni! Csak élvezni gondtalanul! Teszem, szeretem! 

- Miből készült a trójai faló?

- Kibaszásból.

Az élet elképesztő. Nem jóindulatú, nem gonosz, nem igazságtalan, egyszerűen csak egyensúlyban tartja a dolgokat. Ha hibáztál visszakapod, nem ugyanúgy hanem ahogy neked fáj. Ha sokszor hibázol emeli a tétet, hogy kezd el végre kapizsgálni, hogy a jin-jang valóban létező dolog, mégha nem is kézzelfogható. (Ki mint vet úgy arat...szokták volt mondani)

Nem leszek bősz hittérítő hirtelen csak tudom, hogy nekem mi fáj. 

Hajlok arra, hogy még nem vezekeltem eleget. Nem lázadozok, hogy igazságtalan a büntetés mértéke, hiszen én tudom a legjobban milyen vagyok/remélem voltam. Pont ezért érzem úgy, hogy hajajjj :)

Nem tudom mitévő legyek. Egyfajta lelki harakiri...végigondolva már rég eldőlt: szeretem, mert a maga módján szeret. Senki, senki más nem teszi. Ő az egyetlen, mégha nem is tökéletes, de mégis csak ő az egyetlen. 

Végtelenül hálás vagyok neki ezért.

So goodbye sweet yesterday!

"XY-ocska nincs is, csak kit teremt magának aki szeretne tüzön-vizen át. Csak egy ábránd."

Valóban szerettem, mert most úgy érzem, mintha gyászolnék.

Gondoltam tavaly szilveszterkor, hogy valami másba kellene fogni, mint hogy "nem iszom többet", vagy "jövöre nem eszek húst", akár "mostantól nem kúrok félre". Ne már! Inkább olyat csináltam, hogy nagy bőszen "megszocioanalizáltam" az emberi kapcsolataimat, majd egy rakás emberrel elkezdtem...rakás...nekem az...még 10 sincs :)

Szóval elkezdtem...a semmit. Nekem valahogy úgy tűnt pár esetben, hogy azért tartjuk még a kapcsolatot, mert én teszek érte. Érdeklődöm, hívom, írok neki stb. Gondoltam próba-cseresznye én ezeket a dolgokat nem teszem egy darabig, és lássuk hány ember marad így az év utolsó negyedébe kanyarodva. Az nem számit, aki önös érdekből keres újra.

Na kérem, a végeredmény: 1,5   :D

Az 1-ben szinte biztos voltam, és úgyis lett. háromjobbrakacsacsőr

A fél nagyon kellemes meglepetés volt, imádom úgyis, hogy fél :) Ő valóban meglepett, majd teszek érte, hogy egész legyen.

Úgy néz ki ez néz ki.

...közben Kaliforniában keményen dolgoznak, hogy elkészüljön a Stonetown című rajzfilmsorozat következő része :DDDDD

A következő sorokat kb egy hete tervezgetem - költögetem magamban. Már többször gondoltam úgy, hogy naaaaa így jó lesz, de visszaolvasva mindig úgy tünt mintha egy vallási fanatikust kereszteztek volna egy megszállott homeopatával, aki telibe üvöltve akarja rázúdítani az emberekre a világmegváltást, vagy önmegváltást...mindegy.

Jó kedvem van. Mindig. Állandóan. Ok nélkül. Határozottan, cél nélkül. Van és nem múlik. Vidám vagyok. Folyamatosan. Már többször beszartam. Mindenen tudok nevetni. Nevetni! Főleg mindenen. Először azt hittem bekattantam még jobban, de szerintem ilyen lehettem régen...illetve ilyesmi. Volt régen? 

Ön- és céltudatosabb lett az életem. Azok a problémák, amik eddig áthághatatlan akadályként determinálták a mindennapjaim az elmúlt 3 évben (főleg) még mindig megvannak nagyrészt, csak a nézőpontom változott meg. Magától. Nem szedtem be semmit mielőtt leültem a gép elé. Sőt. És nem kaptam fényt sem előhívás közben.

Mire észbe kaptam én úgy gatyába lettem rázva, hogy még most is csak pislogok, mint kezdő buzi a gőzfürdőben. Az emberek nagyrészét még mindig utálom, csak már nem akarom feltétlen mindenki orrára kötni. :)) Így nem kötöm az orrára, rárúgom! :D

Életfüggő lettem. És nem vagyok szerelmes, és nem is cuccozom. Van baj, mi? :)

Békesség.

Azért nem írtam eddig, mert megundorodtam a monitor bámulásától. Ha napi 5-6-7 órában kell tennem, már nincs kedvem itthon bekapcsolni sem...így veszett el az utolsó pár szokásom, hobbim is. Változtatnom kell, mert a pókerről nem vagyok hajlandó lemondani, csak mostanában támad hányingerem, ha szabadidőmben órákat kellene a gép előtt ülnöm.

Nem mintha önmagam boncolgatása akkora hobbim lenne, de jó volt. Jót tett. Jó leírni dolgokat, így a környezetem nem kap belőle.

Tervezem a rendszeres bloggerkedést, de meg fog változni a fő mondanivaló (ki a fasznak írom...lolll...de jobb egy elképzelt olvasótábor mint egy igazi..de persze nem elképzelt, mert TE biztos hogy rendszeresen nézed, szóval neked írom (e dalt) de mindegy) mi a fasznak vázolom a terveimet...nem vagyok kicsit skizofrén (is)? sok baj van velem valószínűleg, de legalább tudom. Nem tudom mi jobb! Nullás íkúval boldogan élni azon a szinten amire futja, vagy inteligens emberként tobzódni az önmegvalósítás nehézségeiben, "megfelelő" személyiséggel küzdeni az öngyilkosság kényelme ellen. 

De maga az elbaszott világ az, ami nem hagyja. Pont én ne tudjam megélni? Még nem lehet késő! Élni fogok, magamnak, önző módon, saját magamnak, senki másért, senkinek! 

 Hogy hiányozhat ennyire egy olyan dolog, amit bármikor, bárhol megtehetnék?

...és hogy hiányozhat egy olyan dolog, ami nincs is?

...továbbá hogy hiányozhatok magamnak?

Woods of ypres - Travelling alone

When I was questioned, I shook my head and starred
I was traveling alone, and had nothing to declare

He asked how I knew for sure
And would I tell everyone I knew
If it would hurt to know the truth

I can be thankful to be alive but I despise this life.
in all my years, at best, have only learned just to survive.

But When I look around you I understand why you believe
I see your evidence of God, all around me

You have so therefore you are. But I have not.
You've seen the evidence of God but I have not and I have none

(When he asked me,) I shook my head and laughed
I never had a taste for life
and I felt there was no turning back

Would I try to take away their hope?
Replace it with reality / and offer them reality
Exchange their joy with my bleak view
And leave them miserable like me?

I have searched and I have tried to find a place where I can be
I love my homeland dearly but never carved a place in society

But When I look around you I understand why you believe
I see your evidence of God, all around me

You have so therefore you are, but I have not
You are too rich for hate, and I am too poor to love.

When I asked him, he shook his head and stared
"I see no evidence of God, in the men from the west"

:(

dead before death

honestly?

really-lity

Katatonia - Departer

The blinding white
So far behind I am
And running
Over idle ground
This evening
I kept my word
Did you
I'm turning around
Wait for your sound

Only so far
According to who
Departer
The journey of our lives
I'm (when) so slow (did)
Compared to you (you first stay)
Departer (I swear it's the truth)
It's the month of July

Brother
In your eyes I was the stronger
So how am I to cover you now
Without shadowing your path
This time
I watch from the sidelines
Your ghost in the limelight
Face your fears
And pierce the night

So close
If only you knew
Defender
The story of our lives
I'm so (why) rash (would I swear)
Compared to you
Surrender (You know it's the truth)
It's the path of our lives

Megismételhetetlen, teljesen én.

Visszaolvasva magamat sem értem. 

Az őszinteség hiánya megmérgezi az életem.

Undorodom attól amit leírnék, így nem teszem.

Azért kell a legtöbbet fizetnem, amit a legőszintébben tettem.

Nincs igazság, nincs Isten, nincs a büdös kurva anyja sem.

 Voltam boldog, most üres vagyok, és halott leszek.

Ez a negyedik bejegyzés 3 héten belül, amit visszaolvasás után egy mozdulattal törlök. 

Nem tudom megválaszolni, hogy miért.

Magamat értem a legkevésbé.

Félelem az ismeretlentől.

Szeretném elfelejteni magam.

Iszonyatosan nagy erőfeszítésembe kerül megállni, hogy ne igyak. Illetve mostanság nem is tudom megállni...ma sem, tegnap sem...Pedig apám is ebbe halt bele, így nyilván bennem is genetikailag determinált az alkoholoizmus...pedig a legbutább és az egyik legkárosabb drog. De asszem pont ez vonz benne, hogy egy idő után leáll tőle az agyam, nem gondolkodom, és ez egy áldás többnyire. Részegen mindenki egyforma, nem vitatják tetteit, gondolatait, hiszen részeg...és ez elfogadható magyarázat manapság. Szociálisan elfogadott népbutítás. Mindenkinek jó ha nam gondolkodsz, csak teszed a dolgod - szorgos kis hangya - majd a tv előtt megiszod a kis italod - hiszen megérdemled, dolgozol serényen, modernkori rabszolga - és így garantált, hogy nem leszel nyugdíjas. Ha még dohányzol is, akkor te vagy a mintamagyar, mert így szinte biztos, hogy nem éred meg a nyugdíjat, és így mennyit sporólsz a magyar államnak, neked már nem kell kifizetni, plusz életed során az elfogyasztott jelentős mennyiségú alkohol és dohánytermék révén egy csomó plusz bevételhez juttattad az államot, miközben folyamatosan magad alatt vágtad a fát. Nem gondolkodsz, nem lázadsz, és időben meghalsz...hajrá magyarok, csak így tovább.

Mondjuk, ha így gondolom, akkor miért nem tudok gátat vetni saját alkeszségemnek? Mert péntekenként 180 a sör?:D Nemcsak pénteken iszom. Tudom, hogy szar mégis teszem és teszem. Nincs pénzem egészségesebb tudatmódosítóra?! A valóságot nem bírom elviselni, vagy saját magamat? Egyiket sem, mert ha emberek között vagyok, akkor ott érzem magam kivülállónak, ha magam vagyok mindig magamba gabalyodok. Pedig nem lehetne okom a panaszra, mert  - bizonyos kötöttségek elmúltával - annyi fiatal toppicsa hullana a nyakamba, hogy az már tényleg vicc. Ehhez elég arccal a sarok felé ülve bőszen vedelni csupán. Van aki burkoltan, van aki közönségesen, de közli szándékát az éjszaka hátralevő részét illetően. Pár hónapja még tegezni sem mertek...nah ekkor kezdek el igazán inni, pedig kétlem, hogy a lelkiismeretemet kellene elhallgattatnom a szeszzel, mert miattam fogják mélyebbre ásni a poklot is. Nekem egy nagyon megértő Istenre lesz majd szükségem. De kiábrándítóak, vagy csak fenntartásaim lettek. Magamat ismerve nem erkölcsi az biztos:) Talán azért, mert egyvalaki másra vágyom, de ő...hm...nem táplál hasonló érzéseket irántam:) De legalább már hamar felfogtam:) Pedig akkor pont ezért is kellene nagykanállal ennem az életet, ha már megszakadni sem kell érte. De ehelyett csak elzárkózom, direkt butára iszom magam, és direkt vagyok bunkó. 

Tényleg nem értem mit miért teszek, vagy mit miért nem?

Sötét, full screen, jelentős hangerő, élmény (let go...breathe...let go, let go):