Mi voltam számodra? Nem tudom.
Talán szines folt a fehér falakon,
Talán szunnyadó napokon egy éber pillanat,
Talán az igaz szerelem mely örökre elmaradt,
Talán a csöndbe vésett sivító hang,
Talán pogány életben hívő harang,
Talán bonyolult szólam az élet dallamán,
Talán hívatlan vendég a szíved ajtaján,
Talán érted epedő nyomorult bolond,
Talán sohasem akart, nyomasztó kolonc,
Talán emlékké szelidült rejtett érzelem,
Talán folyton bántó, hasító félelem,
Talán életedben egy meghitt jelenet,
Talán rövid kérdésre rövid felelet.
Ki vagy Te? Már nem tudom.
Hogy mi bújkál folyton hangodon?
Hogy miért játszottál velem?
S hogy miért kíván téged a szemem?
Hogy néha mit miért teszel?
Hogy gondolataid hova rejted el?
Én M :(
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.